"Rosszul aludtam. Fáj a hátam. Rémálmom volt. Tudod, az a fajta, amelyikből nem tudsz felébredni, és sosincs vége." Ezt mondta ma, mikor hazaért. Ő, akit soha meg nem érintett a politika. Aki azt hitte, távol tarthatja magát tőle.Aztán át kellett mennie az aluljárón.Azon, ahol nem volt távolság. Néhol annyi sem, hogy két pokróc közt átléphessen a járókelő. Akkor megértette. A távolság nem  rajtunk múlik.

Nem tudom, mennyire követi most a híreket. Mennyire percrekész.Azt álmodta,"Valami szigeten voltunk. Lehet, nem sziget. Valami lapos tetejű hegy, ahonnan nem lehetett elfutni.Támadtak minket. Sokan. Annyian voltak, mint mi."

Mint mi.Ennyit elég is lenne megérteni. Mint mi.