A kanyarbéli gyerekek sorsának újabb kanyarulata

Kétségbeesett telefon a tanítónőtől. A mi járásunkban - hahaha - (Budapest egyik kerületében) még az íróasztalfiókját se nyitotta ki a K(l)IK vezér. Nem úgy abban a járásban, ahová a falu tartozik. Ott már mehet is aláírni a tanítónő a papírt, hogy vállalja a 4 évnyi budapesti tanulást - szigorúan a gyerekek érdekében, hiszen arrafelé értük történik már vagy 8 éve minden.
Nem szerződést kellene aláírni, mert az mindkét felet kötelezné valamira. A papírt. Mert akik eddig egy osztályban üldögéltek - ajtón a tábla: SNI osztály - s így számítottak integráltnak, most majd egy osztályban üldögélnek, ajtón a tábla: SNI osztály - s így lesznek majd szegregáltak. Arrafelé, ahol egy mozdulatlan ember feje fölött államhatárok futkostak, miért ne lehetne ugyanabban a padban ugyanazzal a tanítónővel hol integrált, hol szegregált A Tanuló. Hiszen minden az ő érdekében történik.
Az ő érdekében történt volna, hogy ... lásd a blog korábbi bejegyzéseit...
S most az ő érdeke lenne, hogy szegregált legyen?
Nem értem. Legalábbis nem szeretném érteni. Befolyásom nincs rá. Ahhoz nem volt elég bátorságunk, hogy ha vakságra ítéltettek, akkor közünk se legyen hozzájuk. Így aztán marad a protokoll szerinti (el)lát(ogat)ás: 1. és 5. évfolyamon tőlünk azoknak akik még valamelyest látnak, papíron 6 hetente - valóságban azért ritkábban - a másik intézménytől azoknak, akik már átlépték a látás/vakság határt.
McKinsey-ék úgy találták, hogy az oktatásügy tengerként működik: a felszínen viharként csapkodó reformok a felszín alatt kevéssel elülnek, s minden marad a régiben.
Nincs igazuk. Az üledék halmozódik, az aljzat töltődik, rajta a járás egyre nehezebb.

nyilvánosság - szakmai nyilvánosság

Nézegetik, olvasgatják. Szörnyülködnek, javasolnak.
Fordulj a nyilvánossághoz!
Fordulj az ombudsmanhoz!
Fordulnék én, de ahhoz hinni kellene. Hinni, hogy a nyilvánosság nem felkap, és elejt. Az ombudsman meg ... olyan jól érezte magát nálunk a látogatáson. Most hogy is zavarhatnék én bele koszos ecsettel e makulátlan képbe.
Ez nem a sajtó ügye. Nem is az ombudsmané. Szeretnék abban bízni, hogy a szakmáé. Amely felfogja a Babusik vizsgálatban rejlő kóroktani adatok, a korfa és a népesség egészére vonatkozó statisztikai adatok közti különbség értelmét.
S válaszol a kérdésekre, amelyeket az élet tesz föl. Régi időket idéző kifejezésekkel - tipológia és kórtani szubsztrátum