Szembemenő áramlatok eredménye az örvény?
Nem tudom, de valami elnyelte itt a munkámat.
Úgy történt, hogy miközben  attól harsog a felkorbácsolt köz(?)vélemény, hogy miként vezették be - vagy csupán át rajtunk - a pedagóguséletpálya-modellt, s kell a munkahelyünkön eltölteni 32 órát, mert eddig nyilván a nagy láblógázásra nem járt annyi fizetés, és mi az, hogy 21 óra fölött azonnal (?) túlórapénzt akartak, s mi több, kaptak bizonyos körök, most majd, na most, majd...
Mennem kéne... vidékre... ismét... Tavasszal nagyon nehezen indult el a dolog, részben a megtakarítási törekvéseknek, részben az elmaradt vagy bizonytalan szabályozásnak köszönhetően, de úgy tűnt, kialakult valami ügyrend, ami mentén végezzük majd a munkát. Még pénzt is adnak rá.
Nyáron megtört a lendület. Kiderült, hogy a 440 ezer forintra rúgó útiköltség - amely 7 ember félévnyi utazásainak kifizetésével  mintegy 100 gyengénlátó gyermek tanárainak szakmai megsegítését jelentené - túl nagy összeg.  Ezért háromféle árajánlatot kellene benyújtani, hogy aztán a KLIK a legolcsóbbat választhassa. (Az integrációnak is ára van;  a szegregációé viszont magasabb.)
Értjük ugye: belföldi utak, 7 ember, 100 gyerek érdekében, a gyerekeknek és nekünk és  már rég nincs választásunk. De három ajánlat, hogy ők választhassanak.
Tehát: Karancslapujtő  Volán, MÁV, Wizzair. Kár, hogy utóbbi kettő nem üzemeltet járatokat a megadott irányba. Központosítunk, mert ésszerűsítünk, hogy  megtakarítsunk.
Szeptember eleje óta nem tudom a munkám 60 százalékát elvégezni, igyekszem előre dolgozni, hogy ne lógjon a lábam: a nyiroködémának az nem tesz jót. Talán majd októbertől már lesz teljes munka, már ha sikerül a választás. Most az övék.
Tavasszal mások is választhatnak. Vajon számolnak vele? Számolnak velünk?