2013. augusztus 26., hétfő

Kaptam telefont a Tiszakanyarból.
Tavasz óta tudom, hogy most már minden másként lesz.
A telefon arról szólt, hogy másként is van. Hogy ez jobb is, vagy csak más? Na, ezt nem tudom.
Az egyre növekvő számú vak gyerekek integráltak lesznek. Az iskola csak így folytathatja e nagyszabású programot. Az integráció úgy fog kinézni, hogy a magyart és a matekot tanítják nekik elkülönítve, a többi órán együtt lesznek a többiekkel.
Be kár, hogy az érintett évfolyamokon, mert ez az úttörő kezdeményezés az 1. és 4. évfolyamokat érinti csupán, nem is igen van más, amiben érdemben történhetne más, mert
1. rajz...  nohát, ugye.
2. technika: persze, de más technikák, más alapanyagokkal, más eszközökkel.
3. ének - ez igeeen
4. testnevelés: aha, majd elszaladgálnak a többivel, ugye. Vakon ez nem ügy. (?)
5. környezetismeret: kicsitmásként, több szemléltetéssel.
Az írás-olvasás és számolás megtanítása ott maradta a tanítónőnek, aki évek óta küzd a helyzettel. De túlzás lenne azt állítani, hogy senki nem nyert az ügyön: ő végre taníthat másokat is, mert az óraszáma anélkül nem lenne elég. Ő tehát integrálódik lassanként a tantestületbe.
Kedves Zsuzsa! Ha ez az a más, akkor ezért kár volt félbeszakítanod engem a nyilvánosság előtt márc. 27-én. Ez ugyanis nem más, csak új ruhát kapott.