A hét elején ismét utaztam, kedves helyeim egyikére. Dél-Nyírség.
Van ott minden: az út mellett a Négyszögletű Kerekerdő (tábla hirdeti a tanösvény elején), kicsit arrébb a darabolós gyilkos nyomai: az úttól balra Terem, jobbra Őr, - nyilván ott halt meg a teremőr.

Tízévesen is pici, mint egy elsős. A helyi iskola nem tudott mit kezdeni vele - látása, mozgása, értelme egyszerre "challenge" a számára, hogy az angol eufemizmussal éljek.
A kijelölt befogadó intézmény az adott osztályfokon nem indított osztályt, így évközi átvétele meghiúsult. Sebaj, széles az ellátó rendszer, kapott új iskolakijelölő szakértői véleményt. Abban a boldog tudatban autóztam végig a soron, hogy nekem most az ő családjukkal nincs dolgom: az ügyeik mennek. Döc-döc, de előre.
A hét második felében nyílt nap: nem mi megyünk, hozzánk jönnek a befogadók. Jöttek is, a menetrendi viszonyokhoz, üzemanyagárakhoz és pedagógus bérekhez viszonyítva számosan (Kezemen ujjak nem lettek volna elegendőek, cipőmet meg nem vettem le.) Ott voltak köztük említett gyermek befogadói is.
Kölcsönös hümmögés a neve kiejtésekor: ők az emlékei közt kutató, de nem találó emberek hangján, én a döbbenettől: hüm-hüm és dömdödöm, meg döhüm és dühöm.
Utóbbi nekem alkatilag könnyen megy: a szülő helyi iskolát azzal ámítja, hogy a gyermek oda jár, hol nevét sem ismerik, hírét sem hallották. Az ilyen iskolakijelölő (s más szakértői) papírokból másolatok készülnek: kap belőle a szülő, a kijelölt iskola, és mi: "a megsegítők". (És megtart egyet magának a Bizottság, irattárban.) Ők tehát nem kaptak, gyerek nincs (ott)...
Anyja járt ott: közelre vinné a támogató szolgálat, messzire ő nem engedi. A gyermek márciusban betöltötte a 10. életévét. Egy év "érési időt" kapott az óvodában, elsőből - kurzusnak megfelelően - ment tovább automatikusan. Új kurzus van, így tanulmányaiban papíron is megfeneklett.  Most tehát tízéves. A ceruzát megfogni is alig, használni pedig nem tudja.
Hol van az a papír, amely nélkül tanköteles gyermeket iskola ki nem írhat, az, amelyet befogadó nyilatkozatként az új iskola kiállít? Hol van a mindenkor érvényes törvények szerinti, a gyermek valódi jogait védő jogalkalmazás?
Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy ő úttörő. Nem valami retrográdnak minősülő ifjúsági mozgalom tagja, csupán első a családjában ezzel a betegséggel. Követik a húgai.
Muszáj hogy kövessék a húgai? Vagy lehetne másként??? Lehetne korai majd iskolaelőkészítő fejlesztést kapni? Iskolaéretten iskolába menni? Lehetne iskolába járni? Nem néha, hanem rendszeresen?
Nem tudom. Talán. Nekik személyesen s mindannyiunknak társadalomként az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk a módját az igennek.

Máltai szemüvegek

Elkészültek, célba értek az első helyre - fényvédő réteggel, dioptriákkal.
Lett aliglátásból nagyon rendes gyengénlátás.
Köszönet érte azoknak, akik vizsgáltak, felírtak, finanszíroztak, szállítottak.
Már csak hordani kell, vigyázni rá, mint a szemünk fényére :)