Ferenc-napra

- Segítenél? – kérdezte, nyakát hátra szegve.
Nem kapott választ. Megismételte:
- Segítenél?
- Ki vagy? Ó, látlak már. Egy madár.
- Igen, én a madár szólok Ferenchez. Úgy tudom, értesz a nyelvünkön.
- Értenünk kell egymást. Minden más csak prédikáció. Mit szeretnél?
- Megtalálni Tyltylt és Mytylt.
- Hm… ők mér rég … - harapta el a mondat végét.
- Meghaltak. Akárcsak te, Ferenc. Ezért gondoltam, hogy talán segíthetnél.
- Értem. Miért keresed őket?
- Találkozni szeretnék velük. Úgy tudom, egy kék madarat kerestek.
- Nem egyet. A kék madarat.
- Ennyire, sajnos, nem értem a nyelveteket. Van különbség egy kék madár és a kék madár között?
- Hajajj, de mekkora. Az emberek közül is kevesen értik.
- Tyltyl és Mytyl értették?
- Nem tudom. Nem ismertem őket személyesen.
- Kiket ismersz?
- Jó ideje senkit, közelről.
- Nem jönnek ide hozzád?
- Jönnek, megállnak előttem, nem beszélgetnek, csak kattintgatnak kis dobozaikkal. Ám ti, madarak, kétségkívül többen jöttök.
- Mi ismerünk. Tudod, apáról fiúra – mindig ugyanaz a madárnóta.
- Az emberek már nem ismernek, pedig egész virágoskertem itt maradt nekik. Bár most éppen él egy Ferenc, aki ismerni látszik engem.
- Névrokonod. Miért ne ismerne?
- Fordítva, kismadár: azért lett névrokonom, mert ismer.
- Nem értem.
- Nem baj. Senki nem ért mindent, és aki sokat ért, gyakran boldogtalan.
- Akkor tudsz segíteni, hogy találkozzak Tyltyllel és Mytyllel?
- Nem, nem tudok. De ha minden nap eljössz ide, előbb-utóbb oda jutsz, ahol ők is vannak. Igaz, akkor is, ha soha többet nem repülsz ide.
- Akkor hát mindegy, mit teszek?
- Dehogy mindegy. Se amit teszel, se amit mulasztasz.
- Azt mesélik rólad, hogy szót értettél az állatokkal.
- Az állatokkal is.
- Az is szó számít?
- Egyre inkább. Sokan hiszik, hogy elég az állatokat szeretniük.
- Nem elég?
- Nem. Egyetlen macska zöld szeme, egyetlen madár fekete gombszeme, egyetlen kutya hűséges barna szeme sem csillog szebben egy kisgyerekénél.
- Macskát mondtál? Hát nem is tudom, gyerek vagy macska...
- Nem is kell tudnod. Neked nem.
Katt – mondta a mobil. A madár megijedt. Csipogásnyi búcsú nélkül elrepült. Ferenc fájós derekát lapogatva felegyenesedett, s vár. Azokra, akik beszélgetni is szeretnének vele.